egyházi bíráskodás: Szt István korában az állami és az egyházi szervezet kialakítása párhuzamosan folyt. Tekintettel az →ítélkezési kiváltságra és a valláserkölcsi tartalmú →büntetőjogra, a vallásetikai elemekkel átszőtt jogrendszerre, az egyh. hatóságok igyekeztek maguknak minél szélesebb ítélkezési hatáskört biztosítani. Az egyh. létrehozta saját bíróságait (→szentszék), amelyek már Szt István dekrétumainak értelmében az egyh. személyeken kívül világiak fölött is törv-t ültek. A II. törvénykv. 12. fej-e szól arról, hogy a vallás ellen vétőket „ítélje meg a püspök az ő vétségének mivoltához képest az egyház törvénye szerént”. A jövendőmondóról rendelkezve így szól: „igazítsa meg őket a püspök ostorral” (II. 32.). Szt László szerint „a lator asszonyok és a boszorkányok úgy lakoljanak a mint a püspök jónak látja”. Bizonyos bűncselekményeket, így a gyilkosságot is a kánonok szerint büntették, a vallással és az egyh-zal összefüggő ügyek (házasság, ezzel kapcsolatban a női jogok, úgymint hitbér, hozomány, leánynegyed, származási perek, végrendelet, eretnekség, hitszegés, esküvel megerősített szerződések) már a 11. sz-tól az egyh. bíróságok elé tartoztak. Kezdetben a tizedügyekben is az ispán a főesp-sel közösen bíráskodott, a hatáskörök bizonytalansága nyomán azonban az egyh-ak közötti vitás ügyekre szűkült le a hatáskör (→vegyes hatósági ügyek). A feudális államhatalom egyébként is gondosan őrködött azon, hogy az egyh. vagyoni kérdésekben ne sajátítsa ki a jogszolgáltatást. Az egyh. igazságszolgáltatási expanziója több évszázados harcok után állapodott csak meg. A 13. sz. 1. felében szinte valamennyi perbe beavatkoztak a klerikus bírók. A p. világhatalom csúcspontján a feudális urak csak létalapjukat képező földbirtokaik pereit tudták megóvni az egyh. ítélkezéstől. Mátyás korára azonban (nem kevéssé köszönhetően az Egyh-on belüli szakadásoknak és a zsin. mozg-aknak) a sztszékek ítélkezési joga erős korlátok közé került. A szorosan vett egyh. ügyeken kívül az egyh. személyek bántalmazása, a végrendelet alaki érvényessége, a kegyes célú végrendeletek, a házassággal kapcsolatos perek maradtak az egyh. bíróságok kezében. A török időkben a rendszertelenül működő világi bíróságok jóvoltából átmenetileg új erőre kapott az ~ is, az 1647:15. tc. azonban a végrendelet alakiságaira, a házassági és esküszegési ügyekre korlátozta a sztszékek hatáskörét. A →Carolina Resolutio ugyan 1731: a prot. házassági pereket is egyh. bíróságok elé utalta, ez az állapot azonban csak 1786-ig állott fönn, amikor II. József egyhpol. intézkedései körében föloldotta III. Károly rendelkezését. A sztszékek 1895-ig, az áll. és egyh. feladatok teljes szétválasztásáig a kat. ill. vegyes házasságok dolgában továbbra is törvénykeztek. Ezután az egyh. bíróságok világi ítélkezésének vége szakadt. M.B.